2010. szeptember 13., hétfő

Oly nehéznek érzem magam.
Oly nehéz az idő.
Némán vánszorog… szinte mozdulatlan.
Hangtalan sikítanék…
Sikítanék, ha csak hangom nem lenne.
Oly messzire tévedtem.
Mélységes mély ösvényen tévelygek.
Felém nyújtod kezed,
Visszarántanál, látom már… fényből vagy!
Árnyaim ölelésében arcod mégsem láthatom.
Visszafordulnék… ne engedj el s fénnyé lehetek!!?!?!

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése