- Andy igyekezz már…el fogsz késni és egyébként is várnak rád….
szólt ma reggel is anya ugyanazon a monoton hangon…nekem pedig a szokásosnál is kevesebb kedvem volt felkelni a sulihoz pedig aztán végképp nem volt kedvem…egyébként is hogy nézek ki…tuti nem készülök el időben…mostanság sosem megy az alvás…valahogy nem hagynak nyugodni a gondolataim. Kattog az agyam folyamatosan…ki fogok készülni.

- Na mi lesz már elindulunk még ma vagy inkább tovább alszol ? Andy…te még pizsiben ?
- Jen…áhh nem megyek én sehová…nézz rám
- Nagyon gyorsan szedd össze magad te hülye picsa tudod, hogy be kell ma jönnöd és egyébként is beszélnem kell veled…10 percet kapsz
- Igenis asszonyom!! Csak úgy rohanok…
- 10 perc ribikém és indulunk…

Na még szerencse, hogy most ő itt van…legalább felráz egy kicsit. Ő az, akire mindig számíthatok. Az én legjobb barátnőm. Rengeteg „barátom” van…imádnak. Mondhatnám azt is, hogy használnak….hmm mikor mire. Én vagyok az édes Andy, akinek mindig kisírhatják a vállán magukat, aki mindig ott van,ha baj van és persze akivel időnként eltölthetnek néhány kellemes órát…szimplán baráti alapon ugyebár. Nem mondom, hogy nem élvezem ezt a helyzetet de néha igazán jólesne, ha nem csak mindig használnának.
…Na rendben fésű, vasalok egy kicsit rajta…áhh sehogy se jó de nem érdekel...unom már…mindent unok…mindenkit…magamat is…
Ahogy leszaladok a lépcsőn szokatlanul szolid külsőm persze azonnal valami cinkes, ironikus megjegyzésre készteti azt a tetű apámat…megint elsüti hogy „naháát ma talán a sulit is meglátogatod és nem a meleg bárba igyekszel”….néha komolyan mondom legszívesebben kinyírnám…igen megölném…kiszakítanám a kibaszott fe…

- Ugyan már szard le….hihetetlen, hogy az apád még mindig egy ekkora gyökér…
- Tessék? Mit mondtál ? (különös…néha mintha hangosan gondolkodnék)
- Csak hogy ne foglalkozz a hülye fateroddal…mi a baj? Andy annyira szétszórt vagy mostanában…egyszerűen mintha nem is ebben a világban léteznél…kibe zúgtál bele halljam?? Vagy még mindig N…
- Neeem…ajjj Jen…majd mesélek de most semmi kedvem nincs hozzá…annyira bonyolult most minden körülöttem, élni sincs kedvem…nem akarok gondolkodni…csak úgy lenni vagy még lenni sem.
- Szerintem sokkal jobb lenne, ha mindent kibeszélnél magadból…semmit nem tudok már rólad úgy érzem…szerintem valami nagyon nyomja a kis lelked…csak nem értem miért nem akarsz róla beszélni…
- Meg tudod ezt most érteni ?
- Örök rejtély vagy a számomra…de hát ha nem akkor nem… Viszont ha ki szeretnéd adni magadból engem megtalálsz…
- Tudom és köszönöm.

Ez a rövidke kis párbeszéd volt a kommunikációnk csúcsa, egészen addig, míg elértük a sulit. Szokásos dögunalmas napot ültem végig..a rohadék filozófia tanárom persze ismét megszívatott…nem tetszik neki a pofám…bele kellene húznom és a tanulásra koncentrálnom mégsem megy…folyton Ő jár az eszemben…az a lány…Colie…milyen kis ártatlan, naiv és aranyos kislány. Vajon tényleg az, akinek mutatja magát…? Igazából semmi kedvem egy kapcsolathoz...se időm se energiám. Inkább csak szórakozom. De mit érdekel ez engem…honnan is tudhatnám mekkora ribanc ő maga is…nekem aztán nincs bűntudatom miatta. Ma ismét találkozom vele. Egyébként is rengetegen vannak körülöttem…illetve senki de legalább látszólag. Ő pedig könnyen manipulálható, már ahogy eddig megfigyeltem. Bármit megtehetek vele.

- Andy!!
- Ohh szia Tracy! Mi újság édes ?
- Nincs kedved ma este átugrani hozzánk ? Szeretnék már beszélgetni veled egy kicsit és egyébként is régen voltál felénk…Ha van kedvetek ugorjatok át hozzánk!
- Majd meglátom hogy alakul…sajnos biztosat nem mondhatok…lesz egy kis dolgom ma. Ha nem leszek hulla fáradt akkor szólok a többieknek és átmegyünk, rendben ?
- Oksi cica…aztán el ne felejtsd…

Imádom Tracy-t…és a többi kurvát is…Mandy, Sylvia, Tris, Claudia…stb…stb.. Csak annyira unalmasak már. És úgy általában az összes kolis albis orgia party is. Persze a vizsgaidőszakban jól esik…levezetni a feszültséget ugyebár. De ezek mind ugyanazt akarják otthon meg várja őket a pasijuk…milyen bájos…dögunalom…valami új kellene…valami kihívás. Colie-val talán már kellemesebb lesz elszórakozni… megrontani az ártatlan kis lelkét…olyan érzés lehet ez, mintha az ember egy csodálatos virágot szakítana ki gyökerestül a talajból majd nyomban el is hajítaná és hagyná megrohadni. Igen… meg akarom tenni.

….

- Szia Colie.. örülök,hogy újra látlak!
- Hát meg se csókolsz ?
- Hogy vagy?
- Kicsit fáradtan de remekül!
- Itt alszol ma nálunk ? A többiek nem lesznek este otthon…elküldtem őket egy buliba szóval kettesben lehetnénk. Mit szólsz ?
- Hát nem mész haza? Pedig itt laksz a városban mégis ott vagy velük ?
- Unalmas lenne és tudod nekem ez az 1 óra amíg beérek a suliba is fárasztó…ma eljöttem otthonról és hétvégéig biztosan nem megyek haza…egyébként is idegesít a hülye apám. Szóval…itt maradsz ?
- Hááát…engem otthon kinyírnak…
- Dehogy nyírnak….itt vagy velem…vigyázok rád. Holnap pedig kikísérlek ide és szépen hazamész. Hívd fel anyut! Addig én is telefonálok egyet!
- Rendben, megpróbálom.


….

Persze felhívtam Patricket, hogy húzzák el a belüket a lakásból Tracyékhez…ha akarnak egy jó estét maguknak…és hát persze miért is ne akarnának…ajj Patrick hiába a legjobb barátom, sokszor hányingerem van tőle…annyira egyszerű szegénykém…. ugyanarra hajt ő is folyamatosan… semmi kihívás…semmi extra…egy hülye fasz magyarul.
Persze én sem vagyok különb… de most már valami más kell. Ennek a kislánynak a lelke kell. Azt az érzést akarom, amikor már tudom, hogy az enyém minden porcikájában, látni akarom a tüzet a szemében, érezni akarom, ahogy remeg a karjaimban, majd miután elértem azt a bizonyos fokozhatatlan állapotot egyszerűen eldobni magamtól… ez tölt el örömmel igen… a lelkét akarom… darabokban. Látni akarom a tekintetét…azt, amikor összeomlik. Olyan érzés, mintha éhes lennék. Csillapíthatatlan vágyat érzek, hogy mindezt véghezvigyem és semmiféle bűntudatot nem érzek. Természetszerűnek tetszik. Úgy érzem magamat, mint egy éhes kisgyerek. És hogy mit érzek, amikor ezt megteszem? Kegyetlenül élvezem és feltöltődöm energiával. Kielégít. Én felspékelem a játékot.

- Nos..drágaság…hogy döntöttek anyuék ?
- Jól van, maradok.
- Ez a beszéd!

….
Ahogy beléptünk a lakásba… Colie egészen otthon érezte magát…rohadtul meleg van ezért elment zuhanyozni..azonnal az jutott eszembe, hogy utána kellene mennem. Aztán mégis kivártam, hogy visszajöjjön. Közvetlenül őt követően én is lezuhanyoztam…mikor kijöttem, még mindig ott feküdt egy szál törölközőbe csavarva…Azonnal levetettem magamat az ágyra és pár perc múlva már igazán belemelegedtünk a csókcsatákba…ahogy simogattam percről percre fokozódott az érzés…hamarosan elérek arra a pontra, amikor már nem tudok leállni…annyira kívántam… egymásba feledkezve ölelkeztünk, az arca egészen kipirult és lángolt, ahogyan a teste is és amint átfutott az agyamon a gondolat, hogy letépem róla ezt a vékony kis anyagot, ami épphogy közénk állt halkan felnyögött, magához húzott és a fülembe súgta:

- Andy…én ezt még nem szeretném…
- Ahh…
- Ne haragudj…
- Ugyan…nem akarok semmit erőltetni…csak tudod…a látványod…így egy szál törcsiben…egy kicsit felkavart engem.
- Nem akartam…
- Inkább öltözz fel édes…nehogy megerőszakoljalak a végén.


…Hülye picsa…legszívesebben pedig ezt tenném. Megérdemelné és őszintén szólva nekem is jólesne. Megszámolni sem tudom milyen sokszor voltak már erőszakos gondolataim…valahogy még sem fajult még tettlegességig a dolog.
Néha úgy érzem ez a lány őszinte…aztán arra gondolok milyen jó színész… mind egytől egyig ugyanolyanok. Átvágtak már elégszer…tudom nagyon jól, bizonyos vagyok benne, hogy nincs kivétel. Ha ő esetleg azt gondolja, azt állítja magáról, hogy ő mégis az…hmm…talán..lehet…de kit érdekel… előbb utóbb belőle is előbújik az, ami minden rohadt emberben ott szunnyad…talán még ártatlan…de megromlik…akárcsak egy alma ha beleharapsz…ezért kell egy harapásra bekebelezni vagy eldobni de úgy, hogy cafatjaira loccsanjon… ezzel megkíméled magadat és az almát is. Egészen triviális logika ha komolyan belegondolunk.

Öltözz fel szépen….mert így rossz nekem is és neked is.

Kellemes délutánt töltöttünk el, sokat beszélgettünk. És azután is. És azután és azután és azután.Végül is arra jutottam, hogy lehet nem vele kellene ezt megtennem. Azt éreztem szeretnék még vele lenni és még többet beszélgetni. Egyre inkább belém ivódott a gondolat, hogy talán megtaláltam az egyetlen embert, aki még képes őszinte és tiszta lenni ebben a napról napra rothadó világban. Colie nagyon szép lány… kedves, aranyos…rettentően édes. Hogy őszinte legyek néha megijedek tőle, mert hihetetlenül határozott és erős személyiség. Sokszor elég komoly és sértődékeny….áh ez utóbbit nagyon nem bírom. Bár az is igaz, hogy oltári paraszt tudok lenni „néha”. Vajon neki mi tetszhet bennem… eléggé mások vagyunk. Viszont közös vonás is akad elég. Hajjj mennyire hülye vagyok!!! Annyira őszintének látszik… pont ez az,hogy csak annak látszik…nem szabad,hogy ezek az idióta gondolatok eluralkodjanak rajtam…nem hagyom. Többé nem.



….Sok idő eltelt azóta…mialatt én a volt barátnőm miatt szenvedtem, illetve mialatt szédítettem Coliet és mellette még Michelle-t, Katie-t és Alexát majdnem mindhármukat elvesztettem. Közülök Alexa volt a leghülyébb ő bármit bevett, amit mondtam neki. Vele még most is azt tehetnék, amit csak akarok. De nem érdekel. Katie és Michelle szép lassan eltávolodtak tőlem. Colie miatt viszont legalább annyira szenvedek, mint a barátnőm elvesztése miatt. Ahogy éreztem, hogy fokozatosan elhidegülünk egymástól Nancyvel, több csajjal is elkezdtem foglalkozni. Aztán bekövetkezett, amitől féltem, pedig nem mertem elhinni. Mégis szakítottunk. A többiek közül Colie volt az, aki a legnagyobb hatást tette rám. És aki néha az arcomba mondta mekkora egy görény vagyok. Ami persze igaz is és fájt is. Az idegesített, hogy néha annyira belém látott… végül úgy döntöttem, átvágom. Őt is. Végül is amire vágytam, azt megkaptam. Sírt és remegett… nekem pedig nagyon jólesett. Szerettem volna, hogy kiabáljon, hogy dühöngjön… de nem tette. Nem mondott semmit sem csak ott ült és nézett, a tekintete semmitmondóan meredt rám. Hosszú percekig csak sírt én pedig néztem… „Miért velem… miért velem tetted ezt?” Nem mondtam semmit sem. Ahogy felállt és csendben elsétált az élvezet érzése átalakult valami furcsa nyomássá bennem. Nem hinném, hogy bűntudat volt… akkor nem az volt. Csak talán annak az érzésnek az előszobája. Bármelyik lánnyal megtehettem volna… csak éppen vele nem kellett volna. Most már tudom, a tükör-lényem volt. Vele tettem meg. Azt a valakit vesztettem el, akire egész életemben vágytam, akiről végül a csalódások sorozata miatt lemondtam, akikben nem hittem, és aki az enyém lehetett volna de én eldobtam magamtól, eltiportam. Hát mi voltam én….mivé lettem… s mivé leszek???


Én ezt a virágot akartam letépni. Nem tudtam… nem akartam tudni mennyire különleges és kényes ez a virág. Nem akartam, hogy elpusztuljon… csak leszakítottam… azt gondoltam, tavasszal újra gyökeret ereszt és akkor ugyanolyan pompával virágzik majd, mint mielőtt letéptem volna. Ez a virág mindaddig rohadt volt, amíg én meg nem locsoltam, gondoztam, szerettem. És most is rohadt. Ezt a virágot hiába próbálnád újra elültetni… soha többé nem issza fel a vizet és soha többé nem engedi magába a napfényt. Amikor a legszebben tündökölt, akkor tiportam el. Csak nekem tündökölt…soha előttem senkinek és soha utánam senkinek nem fog. Nem láttam, nem értettem. Megragadtam és kiszakítottam. Megöltem mielőtt élhetett volna.