Repülő agyvelő darabkák

- Mondd csak Zarah…miért sírsz ?

- Mert fáj…fáj az Idő barátom…fáj, hogy egyedül vagyok, hogy egyedül leszek és hogy olyan átkozottul lassan telik az idő…az Idő kemény vas-fogaskerekei magába szippantottak, a térnek és a létnek végeláthatatlan messzeségét látom csak magam előtt. Üres vagyok…tudod milyen, amikor annyira fáj, hogy már nem is fáj ? Vagy talán a fájdalom is megszokássá képes válni ? És akkor már nem veszi úgy fel az ember…az is könnyen meglehet, hogy elvesztegeted az érzéseidet. Elvesztegeted a szeretetedet, a szerelmedet, a gyűlöletedet, a haragodat…elvesztegeted magad másokért vagy másért…olyan dolgokért, amiért nem érdemes. Mik az érzések? Honnan tudod, hogy ki vagy mi érdemes rájuk? Honnan tudhatnánk… honnan is tudhatnánk…oly kiszámíthatatlanok. Csakis az Idő az, ami gúzsba köt és a napok, hetek, hónapok, évek elteltével csak erősebben és erősebben szorít…egészen addig, míg ki nem leheled a lelked… s porrá nem válik satnya és nyomorult emberi tested, melybe létezni kényszerültél. Csakhogy az Idő utánad is végtelen marad…te csak egy részecske, egy fejezet vagy az Időben…az Idő nem lesz tekintettel rád..megadta neked a sajátodat…

- …és csakis rajtad áll, miként használod ki.

- És igaz számunkra mily végletes ez a végtelenség ? A mi időnk a Magasságos Idő egyetlen lélegzete. Kié nagyobb, kié kisebb levegővétel. És mégis ki rendelkezik efelett? Ki rendelkezik felettünk ? Mi az idő? Ki az idő barátom ? Mi Isten? Ki Isten ? Honnan tudjuk, helyesen élünk-e ? Hogy a helyes utat választjuk-e, egy-egy úgymond sorsdöntő kérdésnél az életünkben…? Mi a sors? Van sorsszerűség? Vagy talán egy előre megfontolt történet szerint éljünk életünket, ahogy mi írjuk történeteinket, prózáinkat, forgatókönyveinket...úgy van-e megírva a mi létünk is? Mi a létezés ? Ki él? Ki dönti el, hogy ki élhet és ki nem? És hogy meddig?

- És te miért sírsz Zarah? Félsz élni? Félsz boldognak lenni?

- Félek-e…bizony hogy félek…De az, hogy félek-e boldog lenni ? Miből gondolod, hogy nem vagyok most boldog? Mi a boldogság Nérosz ? Ha meg is teremtem magamban a boldogságot, ha úgy érzem, hogy boldog vagyok…vajon ugyanezt fogom gondolni az életemnek egy másik korszakában is? Mit jelent a boldogság az idő foganatában? Tudod… azt mondják, az Univerzum kis porszemei vagyunk…az Univerzum éppoly végtelen, mint a hatalmas Idő. Szerintem minden egyes ember egy-egy külön Univerzum. De talán még mindenki a maga kis univerzumának is csak porszemnyi része? És mondd…Nérosz…az Idő lesz oly kegyes,lehetőséget ad-e számomra, hogy a saját kis intervallumomban, amelyet adott nekem megtaláljam ezen kérdésekre a választ is? Kiteljesedhetek saját univerzumom örökkévalóságában? És honnan tudom majd, hogy elértem kiteljesedésem végső határát? Mégis ki ad erre választ majd nekem ?

Mondd csak Nérosz…miért sírsz ?