Üres..üres. Halott már ez a szív.

Valami megszűnt. Elpusztult.

Valami pedig feléledt.

Üres..üres. Halott már ez a szív.

Eltemette, meggyalázta, porba tiporta az átkozott fenevad.

Éles kacaja szüntelen,

Süvöltött a halálszagú éjjelen.

Átjárva zsigereket, vénákat,

Összetörve csontokat, porcokat.

Elpusztítva mindent, mi Ő volt.

De nevet már csak a szívtelen,

A szörnyeteg szomját nem oltja többé prédája könnye.

Mert üres..üres. Halott már ez a szív.

Éktelen kuncogás szakítja szét testét,

S csak vergődik a bestia saját vérében.

Keserédes e nevetés az igazság nevében?

A burjánzó gonoszság édes aromája ez.

Hisz üres..üres. Halott már ez a szív.