Lélektestvérek

Lélektestvérek voltak Ők…de még nem tudták..

Az a nagybetűs közéjük állt..miről mindenki csak nagyokat beszél..

Sodor magával igen…magába ránt...örvényében elveszted magad.

Idegen lelkek marcangolásában vergődve,

Záporzó könnyeid fátylában,

Őket mindig látni fogod.

S végül örökre bezárod magad.

Többé nem bánthatnak.

Senki sem bánthat már.

- Tudod, drága barátom..kezdetben nagyon fájt, hogy tudomást sem vettél rólam! Igen igen..nagyon fájt!Mert én már akkor is olyan erővel kötődtem hozzád, amit sosem tudnék megmagyarázni..egy olyan érzés született bennem általad, ami azóta is csak egyre erősebb és erősebb. De tudod annyi érzés kavargott bennem rólad!
- Bennem is rólad! Tudnod kell, hogy ugyanezt érzem. Nem ismertelek...nem láthattam lelkedbe...féltem is tőled. Tudod milyenek az emberek..tudod Mi mennyire különbözünk tőlük..és tudod mennyire súlyos ez a kötelék köztünk. Ma már el sem tudnám képzelni az életemet nélküled..lényed varázsa nélkül olyan lennék, mint a komor sziklák az elhagyatott partok szirtjén.
- Buta érzések kavarogtak bennem..."tisztában voltam" magasabb tudatoddal, tündöklő bensőddel..mégsem tudtam mit gondoljak...miért bántasz te is? Biztos nem rosszindulat...arra Te nem lennél képes! Ebben hittem és benned! Anélkül, hogy ismertelek volna!
- Nagyon sok fájdalmat kellett elviselnem. Sok csalódást, amit mások okoztak. Én nem ítéltelek meg. Megbántani sem szerettelek volna soha. Tudom, hogy sikerült..de hidd el nem akartam...én egyszerűen csak féltem.
- Mint mindannyian. Én is féltem. Felettem ezután pedig eluralkodott a büszkeségem.
- Ami teljesen érthető.
- Ezzel együtt ostoba, negatív, emberi érzések kavalkádja, amit azonnal elnyomtam magamban- általában is ezt teszem- és amit nem is tudtam igazán elhinni..a tudatom undorodott ezektől a burjánzó érzésektől... tudomást sem akartam róluk szerezni..de eddig sem hagytam ezután sem fogom, hogy eluralkodjon rajtam az emberi természet. Egyszerűen képtelen vagyok bármi rosszat feltételezni rólad!
- Ezek a rossz érzések mindenkiben ott szunnyadnak...csak tudatod szab határt annak, miként hat a körülötted lévőkre. Emlékszel...mikor arról beszélgettünk néha azt érezzük...megőrültünk? A végletekig elfogadni,tűrni,jónak maradni, szeretni...igen...ez határozottan őrjítő érzés. Örülök, hogy te meg tudtál érteni és nem kellett csalódnom benned. Az, hogy megismertelek, az egyik legjobb dolog, ami történt velem! Csodálatos, őszinte és tiszta lelkű vagy! Soha nem találkoztam még hozzád foghatóval! Ez egy kivételes barátság kezdete, te is így gondolod?
- Köszönöm, hogy beengedtél!
- Én köszönöm, hogy megérkeztél!