2012. január 23., hétfő

A remény ára


Milliónyi gondolatszilánk…
Milliónyi a fejemben.
Jéghideg eső.
***csók.
Álom-kép.
Hirtelen hová tűnt minden?
Ráébredtem, soha nem is létezett.
Nem vagyok képes elfogadni, hogy elveszítettelek.
De te végig tudtad, igaz?
Miért olyan nehéz az igazság?
Soha nem mondtad ki.
Miért? Miért?
Összeroppan a tudatom.
Ha az emlékek új gyökeret eresztenek,
Újból és újból virágzik majd ez a véráztatta talaj.
Megmérgezve a legtisztább pillanatot is,
Amit mélyen őriztem a szívemben addig a napig.
Hófehér valójában áztatták el hazugságaid..
Mindazt, amiben erőtlenségig hittem.
Minden.
Mocsok és vér.
Utánad már nem maradt más.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése