Mind slices presented readily

A remény ára

2012-01-23T00:24:00.003+01:00

Milliónyi gondolatszilánk…
Milliónyi a fejemben.
Jéghideg eső.
***csók.
Álom-kép.
Hirtelen hová tűnt minden?
Ráébredtem, soha nem is létezett.
Nem vagyok képes elfogadni, hogy elveszítettelek.
De te végig tudtad, igaz?
Miért olyan nehéz az igazság?
Soha nem mondtad ki.
Miért? Miért?
Összeroppan a tudatom.
Ha az emlékek új gyökeret eresztenek,
Újból és újból virágzik majd ez a véráztatta talaj.
Megmérgezve a legtisztább pillanatot is,
Amit mélyen őriztem a szívemben addig a napig.
Hófehér valójában áztatták el hazugságaid..
Mindazt, amiben erőtlenségig hittem.
Minden.
Mocsok és vér.
Utánad már nem maradt más.

Vérkönny

2011-12-22T21:57:00.003+01:00

Telihold fénye világítja be csupán szobám elhagyatott zugait. Ismét csak ugyanazokat a hangokat hallom..ugyanazok az ígéretek cikáznak a fejemben…ugyanúgy hiányzol még most is. Te gondolsz néha rám? Mekkora…mekkora űr ez..mikor kezdődött és meddig tart? Folyton csak azt kérdezem: Miért?Miért tetted? Mivel érdemeltem ki? Elmém univerzumát most csupán ezen gondolatok uralják s csak ismétlődnek mindig…milliónyi kérdés halmaza megválaszolatlanul.

A hiányod gyötrelmes érzése hasít belém minden pillanatban… ami eddig is tartott…és az idő ami eltelt kínzó könnyekben..ez maradt hát végül nekem…fájdalom és az elvesztett hitem.

A szánalom érzésével karöltve de reménykedve és bízva annyira keményen próbáltam..próbáltalak..míg végül belepusztultam. Képtelen voltam elhinni, hogy igaz lehet.

Nem akartam tudomást venni az ezernyi hazugságról..teljes szívemmel bíztam igaz nem mindig ezt mondtam. Félelem. Önmarcangolás. Magam-gyűlölet. Őszinteség. Félelem. Ezért vesztettelek el? Csak bizonyosságra vágytam…ridegséget és szemrehányást kaptam érte. Vajon helyesen látom? De hiszen a fehér hazugságok és mély hallgatásod bizonyosságot adnak számomra.

Kitártam magam, harcoltam…hiába. Megcsonkult büszkeségem vájt mély zugot szívembe,hol már csak elporladt remény-érzetek hullnak alá alvadt vérembe.

És ismét csak zúg a lelkem, széthasítják elmém.. túl hangosak „volt-hű” szavaid.

„Szeretlek. Ha ez megnyugtat, nem fogsz elveszíteni.”

Talán az én hibám volt? Talán az én hibám volt.

Inkább törtek volna darabokká vér-őszinte szavaid!

Inkább fényes,tiszta szavak mosták volna ki szememből az utolsó könnycseppet is!

Inkább úgy haltam volna…

Nem meggyalázva,férgek módjára…

Nem engedted nekem…miért?

Elhittem…elhittem….én mindent elhittem.

MIÉRT?

Derfes naplójából

Happy Halloween Everyone!

2011-11-01T01:25:00.000+01:00

2011-10-30T14:40:00.003+01:00

Üres..üres. Halott már ez a szív.

Valami megszűnt. Elpusztult.

Valami pedig feléledt.

Üres..üres. Halott már ez a szív.

Eltemette, meggyalázta, porba tiporta az átkozott fenevad.

Éles kacaja szüntelen,

Süvöltött a halálszagú éjjelen.

Átjárva zsigereket, vénákat,

Összetörve csontokat, porcokat.

Elpusztítva mindent, mi Ő volt.

De nevet már csak a szívtelen,

A szörnyeteg szomját nem oltja többé prédája könnye.

Mert üres..üres. Halott már ez a szív.

Éktelen kuncogás szakítja szét testét,

S csak vergődik a bestia saját vérében.

Keserédes e nevetés az igazság nevében?

A burjánzó gonoszság édes aromája ez.

Hisz üres..üres. Halott már ez a szív.

2011-10-18T21:45:00.004+02:00

A régi móló közelében egy sziklás hegyoldalban ültünk. Azt mondta nemsokára kezdődik. Ő mindig látta..mindig tudta.

Leültem. Ő mögém. Átkarolt. A tenger még sosem tűnt ennyire sötétnek, nyugtalannak és végtelennek. Az ég teljesen elsötétült. Mennydörgés kezdődött aztán villámcsapásszerű bombák hullottak alá…a föld egészében megremegett…most már nem szűnik.

- Ezekben a percekben a világ negyede már elveszett...minden elsüllyedt..hamuvá égett..semmi sem marad. Eljött a tisztulás ideje. Eljöttek Ők, hogy végérvényesen és örökre kiirtsák a tisztátalan emberi fajt.. ezzel felszabadítván az Univerzumot bölcsőjének legmocskosabb zugától, a Földtől.

- Kik ők?

- Magasabb létformák. És minket sem kímélnek...az Ő szemükben mi sem vagyunk kivételek...bármennyire szeretnél hinni benne..mi is csak emberek vagyunk.

- De hát nem látnak minket?

- Nem érdekli őket.

- Csak ölelj át és viseljük a lehető legméltóságteljesebben ezeket a perceket. Kezdődik.

- Szeretlek!

A tenger lángokba borult…magához szorított.. könnycseppet láttam legördülni arcán. Hosszú, sötét haja betemette arcomat. Megcsókoltam…visszafordultam, majd a távoli mindenségbe meredtem…ilyen intenzív fényt még soha nem láttam ..................................................

Lélektestvérek

2011-10-01T00:24:00.006+02:00

Lélektestvérek voltak Ők…de még nem tudták..

Az a nagybetűs közéjük állt..miről mindenki csak nagyokat beszél..

Sodor magával igen…magába ránt...örvényében elveszted magad.

Idegen lelkek marcangolásában vergődve,

Záporzó könnyeid fátylában,

Őket mindig látni fogod.

S végül örökre bezárod magad.

Többé nem bánthatnak.

Senki sem bánthat már.

- Tudod, drága barátom..kezdetben nagyon fájt, hogy tudomást sem vettél rólam! Igen igen..nagyon fájt!Mert én már akkor is olyan erővel kötődtem hozzád, amit sosem tudnék megmagyarázni..egy olyan érzés született bennem általad, ami azóta is csak egyre erősebb és erősebb. De tudod annyi érzés kavargott bennem rólad!
- Bennem is rólad! Tudnod kell, hogy ugyanezt érzem. Nem ismertelek...nem láthattam lelkedbe...féltem is tőled. Tudod milyenek az emberek..tudod Mi mennyire különbözünk tőlük..és tudod mennyire súlyos ez a kötelék köztünk. Ma már el sem tudnám képzelni az életemet nélküled..lényed varázsa nélkül olyan lennék, mint a komor sziklák az elhagyatott partok szirtjén.
- Buta érzések kavarogtak bennem..."tisztában voltam" magasabb tudatoddal, tündöklő bensőddel..mégsem tudtam mit gondoljak...miért bántasz te is? Biztos nem rosszindulat...arra Te nem lennél képes! Ebben hittem és benned! Anélkül, hogy ismertelek volna!
- Nagyon sok fájdalmat kellett elviselnem. Sok csalódást, amit mások okoztak. Én nem ítéltelek meg. Megbántani sem szerettelek volna soha. Tudom, hogy sikerült..de hidd el nem akartam...én egyszerűen csak féltem.
- Mint mindannyian. Én is féltem. Felettem ezután pedig eluralkodott a büszkeségem.
- Ami teljesen érthető.
- Ezzel együtt ostoba, negatív, emberi érzések kavalkádja, amit azonnal elnyomtam magamban- általában is ezt teszem- és amit nem is tudtam igazán elhinni..a tudatom undorodott ezektől a burjánzó érzésektől... tudomást sem akartam róluk szerezni..de eddig sem hagytam ezután sem fogom, hogy eluralkodjon rajtam az emberi természet. Egyszerűen képtelen vagyok bármi rosszat feltételezni rólad!
- Ezek a rossz érzések mindenkiben ott szunnyadnak...csak tudatod szab határt annak, miként hat a körülötted lévőkre. Emlékszel...mikor arról beszélgettünk néha azt érezzük...megőrültünk? A végletekig elfogadni,tűrni,jónak maradni, szeretni...igen...ez határozottan őrjítő érzés. Örülök, hogy te meg tudtál érteni és nem kellett csalódnom benned. Az, hogy megismertelek, az egyik legjobb dolog, ami történt velem! Csodálatos, őszinte és tiszta lelkű vagy! Soha nem találkoztam még hozzád foghatóval! Ez egy kivételes barátság kezdete, te is így gondolod?
- Köszönöm, hogy beengedtél!
- Én köszönöm, hogy megérkeztél!

Aozora fénye

2011-08-24T16:23:00.003+02:00

Minden lélegzetvételemmel küzdök, Küzdök ellened!

Küzdök te bizarr, Emberi természet!

Uralkodni akarsz felettem!?

Belém férkőzni!?

Bepiszkítani…!?

Imádott lelkek keze által kitépni szívemet!?

Sírok..nevetek Sírok…nevetek

Lótusz… Itt volt, itt van, itt lesz!

Nem tépheted le szirmaim Míg élek virágzom, míg élek tündöklöm!

Hallom már,hát hívsz?!

Aozora, kérlek ne kívánj ennyire!

Skrillex - Szakítsd szét az agyamat! ♥

2011-06-08T11:43:00.004+02:00

2011-05-25T18:52:00.001+02:00

- „…Sid lakatja…”

- „…Akkor te vagy Nancy…”

Szeretnék még fényt látni a szemeidben.

A fény után s azzal együtt belehalni.

Szeretnék új értelmet adni a tavasznak.

Szeretnék sétálni veled a lila ég alatt.

Elfeledve a borotva élű kék eget.

Kezedbe adom a kulcsom és te nekem adod a tiédet.

Eggyé válunk.

Elhiszed?

2011-05-03T00:17:00.001+02:00

Hazaértem. Nagyon fáradt vagyok ezért ledőlök az ágyra. Majdnem elnyom az álom. De eközben is csak te jársz a fejemben és az erő, melyet kapok tőled most is átjárja egész testemet. Milyen furcsa is ez az erő..egyfajta életerő. Bárcsak elmondhatnám neked, hogy mit érzek. Hogy mennyi energiát…ohh de miért is sorolnám…magát a létet merítem belőled. Szeretnék mindent és mindenkit kizárni és ilyenkor, amikor szobám falainak óvó magányába menekülök… csakis a te társaságodra vágyom. A hangod minden porcikámban megremegtet. Minden egyes rezdülésedet olyan érzékenységgel fogom fel, mintha csak itt állnál mellettem. Szinte érzem, ahogy a te tested is megremeg…

…Tudod… sokszor elképzeltem már egy olyan helyet, ahol csak te és én lehetünk. Gyönyörű táj volt. Minden lila és csillogó. Az ég fekete. Igazából semmi különleges…ami éppen elég, hogy értettelek s te is értettél engem. Még a gondolataidat is láttam s te is ugyanígy az én gondolataimat. Mindent. Tökéletesen. Tisztán. Csontig levetve minden álarcot.Nem képzeltem, hogy nincs idő, mert ez így már túl szép lenne. Igazság szerint még így is túl szép. Nem is kívánnék túl sok időt elrabolni tőled. Éppen csak annyit, hogy megoszthassam a gondolataimat, érzéseimet veled kapcsolatban. És szeretnék a szemedbe nézni, érezni az illatodat, hozzád érni. És amit az én kis elképzelt világom biztosítana: átlényegülni veled. Igazából mindössze ennyit szeretnék.

Hirtelen azon eszmélek, hogy újra élesen hallom a hangodat…finoman elmosolyodom, visszatérek a valóságba és arra gondolok… tudom, hogy mindezt sokkal nehezebben, de el fogom érni. Ilyenkor mindig elbizonytalanodom…de te újra és újra elhiteted velem, hogy hinnem kell és küzdenem.

Egyszer majd elmondok mindent. Hmm…de mégis mit mondjak neked? Túl nehéz lenne elmondani mindazt, ami belül egyre csak növekszik bennem. Irántad. Érted.

Szeretlek. Ez ilyen kurva egyszerű. De mégis hogy fejezhetném ki, hogy mennyire nagyon(?)(.) A beléd vetett megingathatatlan hitem…s mindazt a végeláthatatlan mélységet, amit keltettél bennem…hogyan köszönjem meg(?)(.)

2011-02-28T21:14:00.004+01:00

Maradok magamnak.

Álmodok álmokat.

Rólad.

Saját szívembe zárva.

Éppen-szálon csüngnek vágyaim,

Csak a te kezeid ereszthetik.

Hát ereszd őket, ha úgy akarod.

Ereszd el mind.

Vagy legyek magamnak veled. S légy magadnak velem.

Álmodjunk álmokat.

Együtt.

Egymás szívébe zárva.

Varrjuk össze vágyaink.

Összeforrnak majd.

Egy tükörré nemzik univerzumunk.

Hiány nélkül hiányoznék-e neked,

S hiányoznál-e nekem hiány nélkül?

Olvassz magadba, ne eressz!

Többé ne eressz el!

Idealizált jövőkép

2011-02-21T20:23:00.003+01:00

Elhiszem a szavakat, miután elhittem a tetteket.

A szavak semmit sem érnek, elenyésznek. A tetteid mutatnak meg téged.

Ott feküdt az ágyamon. Engem nézett. Nem mondott semmit. Mintha picit mosolygott volna…a szemeit nem igazán láttam. Közelebb akartam menni, a szemébe nézni, megölelni.

Még mindig csend volt. Pedig nem szereti a csendet. Egyik karját kitárta felém. Kicsit közelebb mentem, most már tisztábban láttam; mosolygott.

Nem mertem még tovább merészkedni. Sóhajtott. Egyszer csak felállt, és elindult felém. Egészen közel állt hozzám, most már láttam a szemeit. Azokat a szemeket. Beletúrt a hajamba, simogatta. A másik keze kezemhez tapadt, észre sem vettem hogyan, csak a melegét éreztem már. Magához húzott és megölelt.

Szerettem volna odabújni hozzá olyan erősen szorítani, ahogy csak bírom.

Mégis csak éppen átkaroltam.

Sóhajtottam.

Megcsókolt.

Megcsókoltam.

Végre nem csak vágyat éreztem. Többet éreztem. Valami olyasmi áramlott belőle, amit azelőtt sosem éreztem. Eltűnt az üresség és éreztem, hogy érez.

Újra leült.

Ezután sikerült közelebb mennem. Sikerült átölelnem, úgy szorítanom, ahogy csak bírom.

A csendet pedig ő is megszerette.

Azonban hirtelen megtörte: Szeretlek. Nem szerelemmel, nem barátsággal. Valami egészen más… a szereteten, szerelmen túli valamivel, ami már nem fog elmúlni.

Elmondtam, de tudta nagyon jól, hogy ugyanezt érzem.

A szavak feleslegessé váltak.

Többé nem volt szükség rájuk.

Azt mondta nekem: tökéletes vagy. Mindig is ezt akartam hallani. Elmondta nem egyszer, nem kétszer. Ezeregyszer is elmondta volna.

2011-02-19T23:29:00.001+01:00

Ismét csend tölti ma be a teret.

Vidáman köszönt.

Csak lüktető ereim,

jéghideg vérem érzem.

Hallom hangjait.

Halkan suttog…

„Haza értem...újra itt vagyok…ugye örülsz nekem?”

Hát még te is elmentél ?

蓮

2011-02-12T01:08:00.003+01:00

眼を閉じる
此処は蒼い　朱鷺が鳴く　心の底
嵐が連れ去った　明日を感じたいから
剥がれ朽ちる絵と

記憶からまだ涙を消せない
この闇の音も
きっとそれはもう癒えない
何処かで知りながら

記憶からまた涙を落とし
周りを見渡す
きっとそこにはもう誰の
為でもない今が…独り

消えない傷でも綺麗でしょ？
夢が枯れてもまだ愛せるの？
確かに煌く明日じゃない
壊れそうなその意思は
振る返る為の傷じゃない

記憶からまだ涙を消せない
この闇の音も
きっとそれはもう癒えない
何処かで知りながら

壊れ行く　夜が　目の前で
何もかも捨てた　お前は月
泣いて眠ればいい

過ちが生き方を変えはしない
気高く真っ白な　蓮を咲かせ
背に描いた　意思はもう揺るがない
自由な空　眼を閉じよう

Repülő agyvelő darabkák

2010-12-21T20:46:00.003+01:00

- Mondd csak Zarah…miért sírsz ?

- Mert fáj…fáj az Idő barátom…fáj, hogy egyedül vagyok, hogy egyedül leszek és hogy olyan átkozottul lassan telik az idő…az Idő kemény vas-fogaskerekei magába szippantottak, a térnek és a létnek végeláthatatlan messzeségét látom csak magam előtt. Üres vagyok…tudod milyen, amikor annyira fáj, hogy már nem is fáj ? Vagy talán a fájdalom is megszokássá képes válni ? És akkor már nem veszi úgy fel az ember…az is könnyen meglehet, hogy elvesztegeted az érzéseidet. Elvesztegeted a szeretetedet, a szerelmedet, a gyűlöletedet, a haragodat…elvesztegeted magad másokért vagy másért…olyan dolgokért, amiért nem érdemes. Mik az érzések? Honnan tudod, hogy ki vagy mi érdemes rájuk? Honnan tudhatnánk… honnan is tudhatnánk…oly kiszámíthatatlanok. Csakis az Idő az, ami gúzsba köt és a napok, hetek, hónapok, évek elteltével csak erősebben és erősebben szorít…egészen addig, míg ki nem leheled a lelked… s porrá nem válik satnya és nyomorult emberi tested, melybe létezni kényszerültél. Csakhogy az Idő utánad is végtelen marad…te csak egy részecske, egy fejezet vagy az Időben…az Idő nem lesz tekintettel rád..megadta neked a sajátodat…

- …és csakis rajtad áll, miként használod ki.

- És igaz számunkra mily végletes ez a végtelenség ? A mi időnk a Magasságos Idő egyetlen lélegzete. Kié nagyobb, kié kisebb levegővétel. És mégis ki rendelkezik efelett? Ki rendelkezik felettünk ? Mi az idő? Ki az idő barátom ? Mi Isten? Ki Isten ? Honnan tudjuk, helyesen élünk-e ? Hogy a helyes utat választjuk-e, egy-egy úgymond sorsdöntő kérdésnél az életünkben…? Mi a sors? Van sorsszerűség? Vagy talán egy előre megfontolt történet szerint éljünk életünket, ahogy mi írjuk történeteinket, prózáinkat, forgatókönyveinket...úgy van-e megírva a mi létünk is? Mi a létezés ? Ki él? Ki dönti el, hogy ki élhet és ki nem? És hogy meddig?

- És te miért sírsz Zarah? Félsz élni? Félsz boldognak lenni?

- Félek-e…bizony hogy félek…De az, hogy félek-e boldog lenni ? Miből gondolod, hogy nem vagyok most boldog? Mi a boldogság Nérosz ? Ha meg is teremtem magamban a boldogságot, ha úgy érzem, hogy boldog vagyok…vajon ugyanezt fogom gondolni az életemnek egy másik korszakában is? Mit jelent a boldogság az idő foganatában? Tudod… azt mondják, az Univerzum kis porszemei vagyunk…az Univerzum éppoly végtelen, mint a hatalmas Idő. Szerintem minden egyes ember egy-egy külön Univerzum. De talán még mindenki a maga kis univerzumának is csak porszemnyi része? És mondd…Nérosz…az Idő lesz oly kegyes,lehetőséget ad-e számomra, hogy a saját kis intervallumomban, amelyet adott nekem megtaláljam ezen kérdésekre a választ is? Kiteljesedhetek saját univerzumom örökkévalóságában? És honnan tudom majd, hogy elértem kiteljesedésem végső határát? Mégis ki ad erre választ majd nekem ?

Mondd csak Nérosz…miért sírsz ?

お誕生日おめでとう Hide ♥

2010-12-13T17:41:00.003+01:00

2010-11-22T23:30:00.002+01:00

Tudatosult.

Megértettem.

Gyönyörű volt.

Hiány….

Fáj.

Ha kimondom:fáj.

Még!

Fájjon csak!

Soha még…

Soha már…

De meddig tart még ?

Szeretlek.

2010-11-22T23:24:00.001+01:00

- Andy igyekezz már…el fogsz késni és egyébként is várnak rád….
szólt ma reggel is anya ugyanazon a monoton hangon…nekem pedig a szokásosnál is kevesebb kedvem volt felkelni a sulihoz pedig aztán végképp nem volt kedvem…egyébként is hogy nézek ki…tuti nem készülök el időben…mostanság sosem megy az alvás…valahogy nem hagynak nyugodni a gondolataim. Kattog az agyam folyamatosan…ki fogok készülni.

- Na mi lesz már elindulunk még ma vagy inkább tovább alszol ? Andy…te még pizsiben ?
- Jen…áhh nem megyek én sehová…nézz rám
- Nagyon gyorsan szedd össze magad te hülye picsa tudod, hogy be kell ma jönnöd és egyébként is beszélnem kell veled…10 percet kapsz
- Igenis asszonyom!! Csak úgy rohanok…
- 10 perc ribikém és indulunk…

Na még szerencse, hogy most ő itt van…legalább felráz egy kicsit. Ő az, akire mindig számíthatok. Az én legjobb barátnőm. Rengeteg „barátom” van…imádnak. Mondhatnám azt is, hogy használnak….hmm mikor mire. Én vagyok az édes Andy, akinek mindig kisírhatják a vállán magukat, aki mindig ott van,ha baj van és persze akivel időnként eltölthetnek néhány kellemes órát…szimplán baráti alapon ugyebár. Nem mondom, hogy nem élvezem ezt a helyzetet de néha igazán jólesne, ha nem csak mindig használnának.
…Na rendben fésű, vasalok egy kicsit rajta…áhh sehogy se jó de nem érdekel...unom már…mindent unok…mindenkit…magamat is…
Ahogy leszaladok a lépcsőn szokatlanul szolid külsőm persze azonnal valami cinkes, ironikus megjegyzésre készteti azt a tetű apámat…megint elsüti hogy „naháát ma talán a sulit is meglátogatod és nem a meleg bárba igyekszel”….néha komolyan mondom legszívesebben kinyírnám…igen megölném…kiszakítanám a kibaszott fe…

- Ugyan már szard le….hihetetlen, hogy az apád még mindig egy ekkora gyökér…
- Tessék? Mit mondtál ? (különös…néha mintha hangosan gondolkodnék)
- Csak hogy ne foglalkozz a hülye fateroddal…mi a baj? Andy annyira szétszórt vagy mostanában…egyszerűen mintha nem is ebben a világban léteznél…kibe zúgtál bele halljam?? Vagy még mindig N…
- Neeem…ajjj Jen…majd mesélek de most semmi kedvem nincs hozzá…annyira bonyolult most minden körülöttem, élni sincs kedvem…nem akarok gondolkodni…csak úgy lenni vagy még lenni sem.
- Szerintem sokkal jobb lenne, ha mindent kibeszélnél magadból…semmit nem tudok már rólad úgy érzem…szerintem valami nagyon nyomja a kis lelked…csak nem értem miért nem akarsz róla beszélni…
- Meg tudod ezt most érteni ?
- Örök rejtély vagy a számomra…de hát ha nem akkor nem… Viszont ha ki szeretnéd adni magadból engem megtalálsz…
- Tudom és köszönöm.

Ez a rövidke kis párbeszéd volt a kommunikációnk csúcsa, egészen addig, míg elértük a sulit. Szokásos dögunalmas napot ültem végig..a rohadék filozófia tanárom persze ismét megszívatott…nem tetszik neki a pofám…bele kellene húznom és a tanulásra koncentrálnom mégsem megy…folyton Ő jár az eszemben…az a lány…Colie…milyen kis ártatlan, naiv és aranyos kislány. Vajon tényleg az, akinek mutatja magát…? Igazából semmi kedvem egy kapcsolathoz...se időm se energiám. Inkább csak szórakozom. De mit érdekel ez engem…honnan is tudhatnám mekkora ribanc ő maga is…nekem aztán nincs bűntudatom miatta. Ma ismét találkozom vele. Egyébként is rengetegen vannak körülöttem…illetve senki de legalább látszólag. Ő pedig könnyen manipulálható, már ahogy eddig megfigyeltem. Bármit megtehetek vele.

- Andy!!
- Ohh szia Tracy! Mi újság édes ?
- Nincs kedved ma este átugrani hozzánk ? Szeretnék már beszélgetni veled egy kicsit és egyébként is régen voltál felénk…Ha van kedvetek ugorjatok át hozzánk!
- Majd meglátom hogy alakul…sajnos biztosat nem mondhatok…lesz egy kis dolgom ma. Ha nem leszek hulla fáradt akkor szólok a többieknek és átmegyünk, rendben ?
- Oksi cica…aztán el ne felejtsd…

Imádom Tracy-t…és a többi kurvát is…Mandy, Sylvia, Tris, Claudia…stb…stb.. Csak annyira unalmasak már. És úgy általában az összes kolis albis orgia party is. Persze a vizsgaidőszakban jól esik…levezetni a feszültséget ugyebár. De ezek mind ugyanazt akarják otthon meg várja őket a pasijuk…milyen bájos…dögunalom…valami új kellene…valami kihívás. Colie-val talán már kellemesebb lesz elszórakozni… megrontani az ártatlan kis lelkét…olyan érzés lehet ez, mintha az ember egy csodálatos virágot szakítana ki gyökerestül a talajból majd nyomban el is hajítaná és hagyná megrohadni. Igen… meg akarom tenni.

….

- Szia Colie.. örülök,hogy újra látlak!
- Hát meg se csókolsz ?
- Hogy vagy?
- Kicsit fáradtan de remekül!
- Itt alszol ma nálunk ? A többiek nem lesznek este otthon…elküldtem őket egy buliba szóval kettesben lehetnénk. Mit szólsz ?
- Hát nem mész haza? Pedig itt laksz a városban mégis ott vagy velük ?
- Unalmas lenne és tudod nekem ez az 1 óra amíg beérek a suliba is fárasztó…ma eljöttem otthonról és hétvégéig biztosan nem megyek haza…egyébként is idegesít a hülye apám. Szóval…itt maradsz ?
- Hááát…engem otthon kinyírnak…
- Dehogy nyírnak….itt vagy velem…vigyázok rád. Holnap pedig kikísérlek ide és szépen hazamész. Hívd fel anyut! Addig én is telefonálok egyet!
- Rendben, megpróbálom.

….

Persze felhívtam Patricket, hogy húzzák el a belüket a lakásból Tracyékhez…ha akarnak egy jó estét maguknak…és hát persze miért is ne akarnának…ajj Patrick hiába a legjobb barátom, sokszor hányingerem van tőle…annyira egyszerű szegénykém…. ugyanarra hajt ő is folyamatosan… semmi kihívás…semmi extra…egy hülye fasz magyarul.
Persze én sem vagyok különb… de most már valami más kell. Ennek a kislánynak a lelke kell. Azt az érzést akarom, amikor már tudom, hogy az enyém minden porcikájában, látni akarom a tüzet a szemében, érezni akarom, ahogy remeg a karjaimban, majd miután elértem azt a bizonyos fokozhatatlan állapotot egyszerűen eldobni magamtól… ez tölt el örömmel igen… a lelkét akarom… darabokban. Látni akarom a tekintetét…azt, amikor összeomlik. Olyan érzés, mintha éhes lennék. Csillapíthatatlan vágyat érzek, hogy mindezt véghezvigyem és semmiféle bűntudatot nem érzek. Természetszerűnek tetszik. Úgy érzem magamat, mint egy éhes kisgyerek. És hogy mit érzek, amikor ezt megteszem? Kegyetlenül élvezem és feltöltődöm energiával. Kielégít. Én felspékelem a játékot.

- Nos..drágaság…hogy döntöttek anyuék ?
- Jól van, maradok.
- Ez a beszéd!

….
Ahogy beléptünk a lakásba… Colie egészen otthon érezte magát…rohadtul meleg van ezért elment zuhanyozni..azonnal az jutott eszembe, hogy utána kellene mennem. Aztán mégis kivártam, hogy visszajöjjön. Közvetlenül őt követően én is lezuhanyoztam…mikor kijöttem, még mindig ott feküdt egy szál törölközőbe csavarva…Azonnal levetettem magamat az ágyra és pár perc múlva már igazán belemelegedtünk a csókcsatákba…ahogy simogattam percről percre fokozódott az érzés…hamarosan elérek arra a pontra, amikor már nem tudok leállni…annyira kívántam… egymásba feledkezve ölelkeztünk, az arca egészen kipirult és lángolt, ahogyan a teste is és amint átfutott az agyamon a gondolat, hogy letépem róla ezt a vékony kis anyagot, ami épphogy közénk állt halkan felnyögött, magához húzott és a fülembe súgta:

- Andy…én ezt még nem szeretném…
- Ahh…
- Ne haragudj…
- Ugyan…nem akarok semmit erőltetni…csak tudod…a látványod…így egy szál törcsiben…egy kicsit felkavart engem.
- Nem akartam…
- Inkább öltözz fel édes…nehogy megerőszakoljalak a végén.

…Hülye picsa…legszívesebben pedig ezt tenném. Megérdemelné és őszintén szólva nekem is jólesne. Megszámolni sem tudom milyen sokszor voltak már erőszakos gondolataim…valahogy még sem fajult még tettlegességig a dolog.
Néha úgy érzem ez a lány őszinte…aztán arra gondolok milyen jó színész… mind egytől egyig ugyanolyanok. Átvágtak már elégszer…tudom nagyon jól, bizonyos vagyok benne, hogy nincs kivétel. Ha ő esetleg azt gondolja, azt állítja magáról, hogy ő mégis az…hmm…talán..lehet…de kit érdekel… előbb utóbb belőle is előbújik az, ami minden rohadt emberben ott szunnyad…talán még ártatlan…de megromlik…akárcsak egy alma ha beleharapsz…ezért kell egy harapásra bekebelezni vagy eldobni de úgy, hogy cafatjaira loccsanjon… ezzel megkíméled magadat és az almát is. Egészen triviális logika ha komolyan belegondolunk.

Öltözz fel szépen….mert így rossz nekem is és neked is.

Kellemes délutánt töltöttünk el, sokat beszélgettünk. És azután is. És azután és azután és azután.Végül is arra jutottam, hogy lehet nem vele kellene ezt megtennem. Azt éreztem szeretnék még vele lenni és még többet beszélgetni. Egyre inkább belém ivódott a gondolat, hogy talán megtaláltam az egyetlen embert, aki még képes őszinte és tiszta lenni ebben a napról napra rothadó világban. Colie nagyon szép lány… kedves, aranyos…rettentően édes. Hogy őszinte legyek néha megijedek tőle, mert hihetetlenül határozott és erős személyiség. Sokszor elég komoly és sértődékeny….áh ez utóbbit nagyon nem bírom. Bár az is igaz, hogy oltári paraszt tudok lenni „néha”. Vajon neki mi tetszhet bennem… eléggé mások vagyunk. Viszont közös vonás is akad elég. Hajjj mennyire hülye vagyok!!! Annyira őszintének látszik… pont ez az,hogy csak annak látszik…nem szabad,hogy ezek az idióta gondolatok eluralkodjanak rajtam…nem hagyom. Többé nem.

….Sok idő eltelt azóta…mialatt én a volt barátnőm miatt szenvedtem, illetve mialatt szédítettem Coliet és mellette még Michelle-t, Katie-t és Alexát majdnem mindhármukat elvesztettem. Közülök Alexa volt a leghülyébb ő bármit bevett, amit mondtam neki. Vele még most is azt tehetnék, amit csak akarok. De nem érdekel. Katie és Michelle szép lassan eltávolodtak tőlem. Colie miatt viszont legalább annyira szenvedek, mint a barátnőm elvesztése miatt. Ahogy éreztem, hogy fokozatosan elhidegülünk egymástól Nancyvel, több csajjal is elkezdtem foglalkozni. Aztán bekövetkezett, amitől féltem, pedig nem mertem elhinni. Mégis szakítottunk. A többiek közül Colie volt az, aki a legnagyobb hatást tette rám. És aki néha az arcomba mondta mekkora egy görény vagyok. Ami persze igaz is és fájt is. Az idegesített, hogy néha annyira belém látott… végül úgy döntöttem, átvágom. Őt is. Végül is amire vágytam, azt megkaptam. Sírt és remegett… nekem pedig nagyon jólesett. Szerettem volna, hogy kiabáljon, hogy dühöngjön… de nem tette. Nem mondott semmit sem csak ott ült és nézett, a tekintete semmitmondóan meredt rám. Hosszú percekig csak sírt én pedig néztem… „Miért velem… miért velem tetted ezt?” Nem mondtam semmit sem. Ahogy felállt és csendben elsétált az élvezet érzése átalakult valami furcsa nyomássá bennem. Nem hinném, hogy bűntudat volt… akkor nem az volt. Csak talán annak az érzésnek az előszobája. Bármelyik lánnyal megtehettem volna… csak éppen vele nem kellett volna. Most már tudom, a tükör-lényem volt. Vele tettem meg. Azt a valakit vesztettem el, akire egész életemben vágytam, akiről végül a csalódások sorozata miatt lemondtam, akikben nem hittem, és aki az enyém lehetett volna de én eldobtam magamtól, eltiportam. Hát mi voltam én….mivé lettem… s mivé leszek???

Én ezt a virágot akartam letépni. Nem tudtam… nem akartam tudni mennyire különleges és kényes ez a virág. Nem akartam, hogy elpusztuljon… csak leszakítottam… azt gondoltam, tavasszal újra gyökeret ereszt és akkor ugyanolyan pompával virágzik majd, mint mielőtt letéptem volna. Ez a virág mindaddig rohadt volt, amíg én meg nem locsoltam, gondoztam, szerettem. És most is rohadt. Ezt a virágot hiába próbálnád újra elültetni… soha többé nem issza fel a vizet és soha többé nem engedi magába a napfényt. Amikor a legszebben tündökölt, akkor tiportam el. Csak nekem tündökölt…soha előttem senkinek és soha utánam senkinek nem fog. Nem láttam, nem értettem. Megragadtam és kiszakítottam. Megöltem mielőtt élhetett volna.

2010-09-13T21:03:00.000+02:00

Oly nehéznek érzem magam.
Oly nehéz az idő.
Némán vánszorog… szinte mozdulatlan.
Hangtalan sikítanék…
Sikítanék, ha csak hangom nem lenne.
Oly messzire tévedtem.
Mélységes mély ösvényen tévelygek.
Felém nyújtod kezed,
Visszarántanál, látom már… fényből vagy!
Árnyaim ölelésében arcod mégsem láthatom.
Visszafordulnék… ne engedj el s fénnyé lehetek!!?!?!

November

2010-09-09T22:13:00.000+02:00

2010. November…

Egy esős, novemberi nap volt. Dan nem gondolta volna, hogy azon a napon az egész élete megváltozik. Valami megváltozott. Ő maga sem tudta, hogy mi de átlépett egy határt. Olyan messzire merészkedett ahonnan tudta jól, hogy nincs visszatérés. Nagyon jól tudta, mit vállal és azt is, hogy a neheze még csak ezután fog következni de nem volt képes gátat szabni vágyainak. Egyszerűen ki akart adni magából mindent. Minden hatást egyszerre akart levezetni és élvezetté alakítani azt. Csakis saját magával akart törődni. Végre ő is önző lehetett.
Az a bizonyos novemberi nap is úgy indult, mint a többi. Dan jobbára egyedül élt, mivel a szülei elváltak, édesapja folyamatosan üzleti úton volt, édesanyját pedig ő látogatta meg bizonyos időközönként. Nem voltak testvérei ezért sokszor nagyon magányosnak érezte magát, másrészt viszont meglehetősen elkényeztették a szülei. Tulajdonképpen mindene meg volt, ő azonban csöppet sem volt elégedett a saját életével. Azokban az időkben, amikor tetőzni látszott magányossága, félelmei felerősödtek, mai napig abba régi kis faházban talált menedéket, melyet az apja akkor építtetett neki, mikor még kisfiú volt. Különös módon kötődött ehhez a házhoz. Eszébe jutatta azokat az időket, amikor a szüleivel még boldogan, egy családként éltek.
Dan egészen átlagosnak mondható életet élt. Sok barátja volt, rendszeresen eljárt bulikba, emellett eminens tanuló volt. Soha nem tanult. Egyszerűen csak vágott az esze. Egy majdnem mindennapi 18 éves srác.
Ideje nagy részét leginkább barátnőjével töltötte. Iszonyatosan szerette Laurát, bár a kapcsolatuk csupán két hónapja tartott. Sokat veszekedtek, de imádták egymást.
Azon a vasárnapon Dan egészen kikelt magából. Soha nem gondolta volna, hogy kezet emelne egy nőre, de egyik pofon követte a másikat és Dan csak akkor tért magához, amikor barátnője már mozdulatlanul, oly könnyedséggel vergődött karjaiban, akár egy rongybaba. Amint feleszmélt azonnal a faházba vonszolta. Felfektette az ágyra majd megkötözte. Hirtelen nagyon ideges lett, nem tudta hogyan oldja meg ezt a váratlan helyzetet. Leült és megpróbálta hideg fejjel átgondolni a dolgokat, végül arra jutott, hogy az lesz a legjobb, ha megvárja míg kedvese magához tér.
Lefeküdt mellé, egészen közel hajolt az arcához. Tudta nagyon jól, hogy elveszítette a lányt. Már csak ő szereti, ugyanazzal az intenzitással, mint ahogy eddig is. Egy valamit tudott: nem fogja elengedni szerelmét. Ahogy csodálattal fürkészte a lány gyönyörű, hófehér arcát, végig simította a haját és érezte bőrének jellegzetes illatát, egészen új élmény kerítette hatalmába. Többé már nem érdekelte, hogy Laura nem szereti őt. Csak az, hogy akarja őt testestől, lelkestől. Egészen magába feledkezett és őrülten kívánta a lányt, ahogy csókolta és simogatta arra eszmélt, hogy Laura ébredezik.

- Dan….mit csinálsz ? Szállj le rólam te állat…megütöttél…Mit csi…te megkötöztél ?
- Ennyi Laura…nem mész sehová innen.
- Miket beszélsz ? Megőrültél? Azonnal eressz el!!
- Most!!!! Engedd lentebb a hangerőt. Itt fogsz maradni. Kitalálom, hogy mihez kezdünk. Kinek mondtad, hogy ma velem találkozol ?

Ahogy Laura Dan eszelős tekintetébe meredt olyannyira eluralkodott rajta a félelem, hogy beszélni is alig tudott. Rájött, az lesz a legbölcsebb, ha együtt működik a fiúval és bár igaz felfoghatatlannak tűnt az események és kapcsolatuk ilyen gyors röptű változásának feldolgozása, mégis hallgatott Danre. Elhatalmasodott rajta a pánik és tudta, hogy akár meg is halhat, mégis a körülményekhez képest higgadtnak érezte magát.

Hetek, hónapok teltek el… Laura keresésével már a rendőrség is felhagyott. Dan ügyes alibit fontolt ki magának és profi módon adta elő az aggódó barát szerepét.

2011. November…

A Riegel birtok ugyanolyan nyugodtnak, békésnek tűnt, mint ahogy egy évvel ezelőtt. A terület elhagyatott, parkosított részlegén évek óta nem járt senki sem, ahogyan a faházból kiszűrődő kéjjel és kínnal egybe vegyült már-már állatiasnak tűnő hangokat sem hallotta senki sem.
Dan belépett. A házban terjengő fertőtlenítő és rohadt hús szaga átjárta az egész teret és mámorítóan hatott a fiúra. Laura még most is azon az ágyon feküdt megkötözve, saját friss és száradt vérében fetrengve, élettelen arccal meredt a semmibe. Dan lefeküdt mellé étellel és itallal kínálta, amelyet zokogva, kibírhatatlannak tűnő ám már megszokott fájdalmai közepette fogyasztott el. „Jól van szerelmem, ne sírj, semmi baj”- mondogatta a fiú, miközben csókolgatta és simogatta. „ Remélem, ma jó kislány leszel és nem kell megint…tudod, hogy szeretlek, csak néha felidegesítesz kicsit.” A lány teste telis tele volt bemetszésekkel, kisebb-nagyobb vágásokkal, kék-zöld foltokkal. Újra és újra megtörtént, hogy saját, torz testét látva, utolsó erejét összeszedve zokogott, ordított és segítségért esdekelt. Gyűlölettel és undorral taszította el magától egykori szerelmét. Ebben a pillanatban Dan megragadott egy szikét és jókora bemetszést ejtett a lány nemi szervén, amit egy hatalmas sikoly követett…közvetlenül ezután nyalogatni és harapdálni kezdte az eleven sebet, majd mikor már enyhülni érezte a kínjait megerőszakolta. Erőszak…egy külső szemlélő szemével sokkal inkább két mentálisan sérült szerelmi játékának hatott az együttlét, mint egy elmezavarodott férfi szexuális perverziójának. Laura ugyanis egy idő után – mintegy beletörődve sorsába – mondhatni élvezni kezdte az efféle aktusokat. Dannek olybá tűnt, időnként direkt provokálja ki erőszakosságát, ami még inkább felajzotta őt. Szenvedéllyel és fájdalommal vegyült sikolyok kíséretében ziháltak hosszú perceken keresztül, a gyönyör pillanatában azonban Laura eszméletét vesztette. Dan ezen felbőszülve felpofozta majd újra megerőszakolta. Vérben és kéj-lében úszva ernyedtek el az ágyon és órákig csókolóztak, ölelkeztek.

2012. November…

A Riegel birtok eldugott, hátsó szegletében épült faházban találtak rá a két éve eltűnt Laura Litz holttestének maradványaira. A holttest körülbelül negyven százalékát minden valószínűség szerint elfogyasztották, a maradékot szétszórva szedték össze a ház teljes területéről. A tettes szinte minden bizonnyal az áldozat barátja, Daniel Riegel, aki két évig tartotta fogva szexuális rabszolgaként, kínozta és bántalmazta. A 20 éves Riegelre szintén a helyszínen találtak rá az emeleten egy vascsővel a mellkasába fúródva. Jelentés vége.

Sonata Arctica

2010-08-23T12:58:00.002+02:00

Your pretty face seduced me
blinded me from how you used me
I walked the long way home
only to get hurt by you again
The longest glance, oh
what illusions did I have of you
A lone reflection splitting in two

You found all seven ways to keep me near
near within your reach
you sure knew how to harness love
but never made me more than want you
I'm not sorry, you will never get more out of me..
'Cause I am blinded no more

You sucked out my will to live
You gave me the crown and killed...
High road would have none to regret
Never left, I took the low road instead

Love is a little death between two little lives, nothing more
Now I have myself to live for...

You sucked out my will to live
You gave me the crown and killed...
High road would have none to regret
Never left, I took the low road instead

All my life I hold up my hands
I always gave eternal love another chance...
Say the words, I wanna hear... all over again
Consuming love, my only reason

Nothing is service free,
such things cannot be healed,
that will do fine for me
So come here, come, come, come

And suck out my will to live
You gave me the crown and killed...
High road would have none to regret
Never left, I took the low road instead

...in the same nightmare again
...dark tunnel of love will never end
...taken for granted again
...too weak a man to say it is over, all over

oooh, my life is out of my hands
I always gave eternal love another chance...
Say the words, I wanna hear... all over again
Consuming love, my only reason

We always seem to end up here and break a lance
Ready to give eternal love another chance
You say the words, I wanna hear... all over again.
Lust is my all consuming reason...
Now, Take me again

I feel emotions are denied
I hide through day to welcome night
Just to get away from you

Is it me that you've decieved
Now you drown in make believe
I'm so far away from you

I know you can't see my face
I know you won't change
The way your outlook is to life
The way you turn to speak my mind
Many words I could describe
You'll never know

I won't change
Won't listen to these empty words again
Past is shadows, covered cold
Such indecision you have two
minds in one soul

I could not see the shades of light
You gave into the empty lies
You could never face the truth

Blind before the facts you've known
The picture now has turned to stone
You have two minds in one soul

I know you can't see my face
I know you wont change
The way your outlook is to life
The way you tend to speak my mind
Many words I could describe
You'll never know

I won't change
Wont listen to these empty words again
Past is shadows, covered cold
Such indecision you have two
minds in one soul

Many words I could describe
You'll never know

I won't change
Wont listen to these empty words again
Past is shadows, covered cold
Such indecision you have two
minds in one soul

Past is shadows, covered cold
Such indecision you have two
minds in one soul

I was nowhere near ready when all it ended
So I hoped we could find a new day, cannot live without you

You gave me the chance, time and again, in vain
Now my feelings for you, every tear, every smile, paid in full
Break the chain, but no longer can I take the pain

It's hard for me to love myself right now,
I've waited, hated, blamed it all on you

Needed to be strong, yet I was always too weak
So I can only blame myself for this state we are in
I will take what you have for me now, if it's not too late
Did you change? I did too. Love can grow from the last grain

It's hard for me to love myself right now,
I've waited, hated, blamed it all on you

I need you less and less
Every day fix this moral decay
Yet I have grown to love you even more

I fall back, and I turn another cheek.
You mouth the words you're not ready to speak
You're scared of me now; no I never had a clue
That I'd become so much stronger than you.

I will take what you have for me now, if it's not too late

If you like I will leave, I will not miss the last train again

It's hard for me to love myself right now,
I've waited, hated, blamed it all on you...

It's hard for me to love your face right now
I'm waiting, hating, needing being me

I need you less and less and
Every day leads us farther away
From that moment

It's hard for me to hate myself right now
Finally I'm understanding me
One day we may have whole new me's and you's
But first I need to learn to love me too....

Let me take you on a trip
Around the world and back
And you won't have to move
You just sit still

Now let your mind do the walking
And let my body do the talking
Let me show you the world in my eyes

I'll take you to the highest mountain
To the depths of the deepest sea
And we won't need a map
Believe me

Now let my body do the moving
And let my hands do the soothing
Let me show you the world in my eyes

That's all there is
Nothing more than you can feel now
That's all there is

Let me put you on a ship
On a long, long trip
Your lips close to my lips

All the islands in the ocean
All the heaven's in motion
Let me show you the world in my eyes

That's all there is
Nothing more than you can touch now
That's all there is

Let me show you the world in my eyes

I'm from where the magic is
I'll give you what I cannot take away with me
And the sunlit day and moon
I wanna have a silent kiss, I wanna make you mine,
I'm thinking how... can't leave me now
Stay with me somehow

You come from where the fire is, you give me what you couldn't burn the last time
One sunless day and moon
I wanna be so close to you, see whatever scars you carry within your broken heart,
Mine's your missing heart

Come with me, where the magic is, there's more than light we could share
We could join the sun and moon if you want to

Be my lifeline for this lifetime, suffer in pleasure forever and ever
I'd like to see how the walls around your heart will fall apart...
Stop resisting, let the light in, suffer in pleasure forever and ever
...for this one lifetime

Let me take you where the magic is, back in time,
Remember the light, of the cold December moon

I wanna have a silent kiss, I wanna make you mine,
I'm thinking you can't leave me now
Stay with me somehow
Stay with me somehow
Come with me where the magic is, there is more than light we can share
We could own the sun and moon

Be my lifeline for this lifetime, suffer in pleasure forever and ever
I'd like to see how the walls around your heart will fall apart..
Stop resisting, let the light in, suffer in pleasure forever and ever... for this one lifetime
Be my lifeline for this lifetime, suffer in pleasure forever and ever
Stop resisting let the light in... oh, oh... for this one lifetime

I am feeling your face in the dark
I'm hearing you breathe in the dark
I am tasting your lips in the dark
I'm holding you close in the dark

I'll take you where the magic is
I'll give you everything I I only can offer
You can have my broken midnight moon
If you give me your broken heart
And I will give you something real and golden.
We can make this life the finest art...

I come from where the magic is
I'd give you what I could take away with me
And a sunlit day and moon
I wanna have a silent kiss I wanna make you mine,
I'm thinking you can't leave me now
Stay with me somehow

I am feeling your face in the dark
I'm hearing you breathe in the dark
I am tasting your lips in the dark
I'm holding you close in the dark

I write the lines you want me to, with the words.
I dare to use of all the ones that you have taught me, along the years.

You cast a perfect shadow on the paper.
Fade away with sunlight, I fear the way you know me, love can leave a stain...

You steal my only hope and make me stay awake another night.
I wish you bear with me, stay near me.
When the autumn leaves have fallen. Solitude, my pain, the last thing left of me...

If you fall I'll catch, if you love I'll love, and so it goes, my dear, don't be scared,
you'll be safe, this I swear.
If you only love me back.

Seven lonely lies written on Deadwinter's night,
open the only book with the only poem I can read...
In blood I sign my name and seal the midnight with a tear.
Burn the paper, every line for them I cried...

If you fall I'll catch, if you love I'll love, and so it goes, my dear, don't be scared,
you'll be safe, this I swear.
If you only love me back.

I am the Playwrite and you are my Crown, make me cry for your love,
like you've done many times, so I know.
I can't write these storylines without you, lady pain, make me strong,
can't we be together without them forever...

The words I write can only hurt you, sorry for the rain.
Thank you, my only one, you gave me this pain...I leave you gently on the floor,
take one step towards the door.
Where's the letter never written, good night now...

If you fall I'll catch, if you love I'll love, and so it goes, my dear, don't be scared,
you'll be safe, this I swear.
If you only love me back.

If you fall I'll catch, if you love I'll love, and so it goes, my dear, don't be scared,
you'll be safe, this I swear.
If you only love me back.

I was born and raised by the sea, shy yet proud,
Learned to stay away from the crowd
In my home, my lighthouse...
101 steps, round and dound
New Years Eve, one night in the town
Can change one life into eternity...

All I could see, her eyes,
We got caught in the moment, all of the night
Taken beyond all lines,
In silence leaving 'em all behind

She had found the sails, for the following night
The town, for her, was getting way too small
She promised to be mine
Forever, ... for that one night...

Moments, passion, small defeats
Concealed emotions, found in me
"You gave life to a brand new me..."

Crossing the wintry fields,
The first hour of morning light
Warmed by the flame inside,
The lasting memory of the ending night

I never had a chance to stop what hit me...
What broke my bones and mauled me...
After hours of deep, unwilling sleep... in a cold shelter
Fell back in the dark, and the hours of the day passed...

A nightmare awakes me, blinking light!
There's no guide, blind ships in the night
Oh blood red moon, eat away the night

Darkness covers my lonely soul,
No one to feed the dying light...

Good morn', oh dreadful day,
I prayed the moon had lit the sea instead of me...
For the sails of night,
"Please tell me everything's alright..."

My voice in the room broke the silence,
Everybody killed me with their eyes...
What I was to hear made the people cry,
Impossible for me to keep the tears inside

"All on board the White Pearl have died,
Coastal reef have tolled their lives
And you are the light of the night..."

One thing, I remember, before I fell on the ground...
Although I never saw the face,
A name was inked in his arm...

Love can be like poetry of demons, or maybe
God loves complex irony?
The family name stated I had seen before...
Written on her front door...

"Silence in the courthouse!"
A presence in the room, we both could feel
The father of her unborn child and me

All on board the White Pearl have died,
Coastal reef have tolled their lives
While I was the guide light...
Back in my tower, run, run, run
Light is out, I hope to see
Black oceans beneath rise and swallow me

One step will take me back inside, another sees my end
No one can love a man who guarded the light,
(Guarded the light, one faithful night)
Flaming eyes I must confront before I am stated free

Defining innocence is hell, after all that has past...
Building new walls inside my eternal night...
Although they took my heart and dried me up
Sometimes I still bleed...

Show me the way (show me the way)
The light will show me a way on the grisly reefs
Too many dead ends I see
No soul can save me
The respect I lost, the measure of a man...

10 000 steps down, round and round
One night at the town and I'm hell bound
Black oceans beneath come and swallow me
All on the board White Pearl had died,
Coastal reef come claim my life
Black oceans beneath come and swallow me

My little tower, seal my fate
Help me pay back, end their hate
Black oceans beneath come and swallow me
One direction, down, down, down
Pitch black night for my old town
Black oceans beneath shall now swallow me

I hereby commit the body to the deep,
to be turned into corruption
looking for the resurrection of the body,
when the Sea shall give up her dead
and the life of the world to come, through our Lord,
Amen.

I can see how you are beautiful, can you feel my eyes on you,
I'm shy and turn my head away
Working late in diner Citylite, I see that you get home alright
Make sure that you can't see me, hoping you will see me

Sometimes I'm Wondering why you look me and you blink your eye
You can't be acting like my Dana
I see you in Citylite diner serving all those meals and then
I see reflection of me in your eye, oh please

Talk to me, show some pity
You touch me in many, many ways
But I'm shy can't you see

Obsessed by you, your looks, well, anyway "I would any day die for you",
I write on paper & erased away
Still I sit in diner Citylite, drinking coffee and reading lies
Turn my head and I can see you, could that really be you

Sometimes I'm wondering why you look me and you blink your eye
You can't be acting like my Dana?
I see your beautiful smile and I would like to run away from
Reflections of me in your eyes, oh please

Talk to me, show some pity
You touch me in many, many ways
But I'm shy can't you see

I see, can't have you, can't leave you there 'cos I must sometimes see you
But I don't understand how you can keep me in chains
And every waken hour, I feel your taking power From me and I can't leave
Repeating the scenery over again

Sometimes I'm wondering why you look me and you blink your eye
You can't be acting like my Dana?
I see your beautiful smile and I would like to run away from
Reflections of me in your eyes, oh please

Talk to me, show some pity
You touch me in many, many ways
But I'm shy can't you see

A szadista sérelme

2010-08-22T21:31:00.003+02:00

A szüntelen monoton zajban,

a hajnal első sugarait pásztázva,

vergődve kínlódik az átkozott.

Önmaga iróniájában.

Kacagva, sírva, remélve

adja át magát egy újabb nap időtlenségének

Mi az idő ?

Mi a holnap ?

Soha nem apadó reményességében

Csak nevet s sír, csak nevet s sír

Imádott önszodómiájában.

Körforgásban, körforgásban.

Csak sír, csak nevet

A nyomorult mazochista!!!!

2010-07-27T19:14:00.003+02:00

És csak ott ültem a szobámban, mint minden áldott nap minden estéjén. Megállapítottam, ma sem alszom. Leültem a sarokba, de most még zene sem kellett. Csak a csendet akartam. Soha nem volt még ilyen zajos, mint aznap éjjel.
A gondolataim megelevenedtek, szinte életre keltek és hangos csatát vívtak fejem felett. Egyik jött a másik után, olyan űrt hagyva maga után, mely megmagyarázhatatlan nyugalommal és egyben borzongással töltött el, meghintve a megszokás érzésének keserű ízével. Próbáltam volna elhallgattatni, de nem hagytak nyugalomban. A megválaszolatlan kérdések áradata zuhant rám, talán felfogni sem tudtam őket annyian voltak.
Először csak magam elé merengtem, majd az ágyamat méregettem… azzal a halva született gondolattal, hogy talán ha elnyom az álom... a gondolatok elalszanak, majd felébrednek az álmokban és újabb csaták kezdődnek, ugyanazért a célért. A céltalanságért...
Hiába rejtőznék, hiába menekülnék… megtalálnak.
De hisz ezzel kezdtem a ma esti gondolatmenetet… nem alszom. Az ördögi kör nem zárul be...
Itt ülök egyedül… talán zene kellene… nem kell most… majd jönnek ők, láthatatlan karmaikkal gúzsba kötnek…
olyan szorosan ölelnek...
Sikítanék… nyugalom, gyere haza!
De már nem hallja senki sem.
Túl késő van, aludni kellene… az ördögi kör nem zárul be...

2010-07-22T15:27:00.004+02:00

részletek Andy McCoile naplójából....

...."és elfogott valami megmagyarázhatatlan rossz érzés....
...nem bízhatok benne....
Réges régen befejeztem az utolsó öt sort....
.... nem mutattam meg... féltem...talán bíztam is...
...most szembesültem vele....az utolsó soraim ismét igazak.... megint láttam előre"

Amikor valami hiányzik,

Amikor valaki hiányzik,

Mit adhatnék,

Egy ölelésben, feloldozásban.?

Amire nem vagyok képes.

Elég, ha magam adom neked?

Elég, ha magad adod nekem?

Vagy ferde tükröm örvényében,

Ismétlődő körforgásában nyel el újra,

Mielőtt megláthatnálak,

Mielőtt megláthatnál?

Csak üres, hús-érzet hiány

Minden más csak éltet,

Míg összeér a lelkünk.

Feléd nyújtom tükröm

Hát gyere!!Most gyere!!

Nézd csak meg…látod ?

Most vedd el, !

Törd össze azonnal!!

" A tükör eltört....te pedig meghaltál... és meghalt Adam is....meghaltam én is....most már boldogok lehetünk..."

06.25. 17:40

Selia

2010-07-10T17:24:00.005+02:00

Röviden és tömören: EPIC...tessék csak meghallgatni a fiatalembert hihetetlen tehetség :) Nehéz ezt a performanszot megfelelő szavakkal jellemezni és leírni legalábbis számomra. A Selia jelenség túlmutat minden máson, ami szemnek fülnek ingere :)

A végére pedig egy kis ráadás mondhatjuk még több tejszínhab a tortára essünk csak nyugodtan túlzásokba: eme két fenomén pazar produktuma eljuttathat abba a bizonyos másik dimenzióba...

2010-06-28T21:31:00.002+02:00

Anyagod látom önmagam szemével,
Tájaidon óceánt, fény-árnyakat, magasságot-mélységet,
Anyagot sző belém.
Ha látnám, elragadna…
Ha látnám…
Ha érezném, részévé válnék.
Eggyé veled
Együtt
Látni
Érezni
Lélegezni
A teljesség illúziójával.
Egymást élni egymás szemével.